4.fejezet

Jó olvasást!
Xx Stelly&Gréty

-Angel szemszöge-
Eljött a hétfő is. Már alig vártam, hogy valamivel kiverhessem a gondolataimból Drake Darkent. Egész hétvégén rajta járt az eszem.
Fáradtan indultam a gimibe. Mint mindig most is a folyosók tele voltak diákokkal. Tekintetemmel azonnal két legjobb barátnőmet kerestem. Hirtelen valaki erősen megfogta a kezemet és a szekrényekhez rántott.
- Áú-nyögtem, mikor hátam erősen a szekrénynek csapódott. - Szia Belle!- köszöntem barátnőmnek grimaszolva.
- Szióka! Bocsesz a hátad miatt, másképp nem vettél volna  észre! - magyarázkodott fülig érő mosollyal.
- Szia Angely drágám! - üdvözölt vidáman Caroline.
- Sziasztok!
- Drágim, mi van veled olyan nyúzodt vagy! - komolyodott el Carol és szemével vizslatott.
- Hová tűntél a pénteki buliból? - szállt be Belle is a faggatásomba.
Most nem tudom, hogy mit mondjak nekik. Ah, jobb ha elmondom nekik az igazat, mert úgyis rájönnének, hogy hazudok. Gyorsan behúztam őket a lány WC-be, úgyis van tíz percünk a csengetésig. Elmondtam nekik mindent Drakeről, a különös hugáról, és,  hogy nem emlékszem sok mindenre a buliból. Elámulva hallgattak.
- Te aztán nem vagy semmi, csajszi! - mondta tágranyilt szemekkel Carol.
- Azt a... Bárcsak a helyedben lettem volna, tuti lesmárolom a pasit! Én lettem volna Csipkerózsika, ő meg a herceg! - álmodozott Belle.
- Csak azt felejted el Belle, hogy Csipkerózsika  nem a full részegségtől ájult el.
Na erre mind a hárman felkacagtunk. Megkönnyebülve mentem órára. De nem tartott sokáig... 
A folyosón mintha Őt láttam volna meg. Megdermedtem és utána néztem, de az idegen már el is tűnt a kanyarban. Fura érzés keritett hatalmába.
Matekkal kezdtem.  A legutálatosabb tantárgy a gimiben. A matek tanárunk az egész suli legijesztőbb tanára. Hűvös, lenéző szempár, mogorva arc,  és folyton mindenkit kritizál és mindenkivel kiabál.  A tanár szerintem utálja az összes tanulót a világon. Ezért én minden matekórán próbáltam nem magamra vonni Mr. Mogorva tanár úr figyelmét. Már elkezdődött az óra, kész kínszenvedés. Az óramutatót bámultam, de alig akart megmozdulni. Ekkor kinyilt az ajtó, és belépett valaki terembe. Nem néztem a jövevényre, csak egyenesen a füzetemre, de hallottam amint a tanár úr mérgesen az idegenhez fordult.
- Hogy merészeli megzavarni az órámat- üvöltötte.
- Ez a 120-as terem? - kérdezte hűvösen egy ismerős hang.
- Ez az! Miért zavarod meg a matematika univerzumát, kedves fiatalember? - kérdezte leereszkedően Mr. Mogorva.
-Akkor jó helyre jöttem. - mondta flegmán. Erre többen felröhögtek, de a tanár szúrósan nézett rájuk igy gyorsan elhallgattak.Az ismeretlen leült a mellettem lévő üres helyre. Hozzáért a karja az enyémhez. Meleg borzongás futott végig a testemen. Éreztem tekintetét az arcomon. Önkéntelenül is elpirultam. Ekkor felpillantottam rá. Teljesen lesokkolt a látvány. Nem más ült mellettem mint Drake Darken. Ezt nem hiszem el! Kihúzódtam a pad szélére, és próbáltam odafigyelni a táblára, miközben engem nézett. A kicsöngetés megváltás volt számomra. Amilyen gyorsan csak tudtam kislisszoltam a teremből. Egy csomó kérdés kavargott a fejemben. Miért van itt Drake? Engem követne? Miért követne? Miért idegesit ennyire a jelenléte? Miért vonzódom hozzá, mikor nem is ismerem? Drakekel úgy látszik minden óránk közös, de azt nem értem, miért akar folyton a közelembe ülni! 
Szünetekben Carolékat kerestem, és végül ebédszünetben megtaláltam őket a szekrényeinknél. Átverekedtem magam egy csapat végzős gorillán és célba értem. Kifulladva mondtam nekik:
- Csajok el sem tudjátok képzelni mi történt!
- Uh...elhivott egy végzős a végzősök báljára? - jött lázba azonnal Belle. - Vagy uh..Luke Hamilton elkérte a telefonszámodat?
- Belle, állj le, hallgassuk meg Angelt! - szólt rá Carol locsi-fecsi barinőnkre.
- Itt van Ő! - mondtam ki minden kertelés nélkül.
A barátnőimnek leesett az álla, de nem rám néztek hanem fölém. Megfordultam. Drake állt ott. Szeme kék szikrákat szórt. Szó nélkül egy cetlit nyomott a kezembe:
" Órák után tornaterem mögött! Legyél ott!"
Az órákon nem nagyon tudtam figyelni. Csak Draken járt az eszem. Nem tudom, mit gondoljak.... 
Bellenek és Carolnak is megmutattam a cetlit. Ők azonnal lázba jöttek, hogy tuti elhiv randizni, meg minden. Hát...Egy csomó tanáccsal láttak el. Még el is játszották mit kell csinálnom...elhihetitek szétröhögtem magam rajtuk. 
A biztonság kedvéért gyorshivásra tettem a 911 számát, ki tudja  bármi megtörténhet. Egyre közeledett az órák vége és egyre többször éreztem a félelmet. Miért is félek Draketől?
Ő nagyon más, mint a többi srác. Kiszámithatatlan. A tekintete félelmet keltő, de mégis élettel teli, szikrázó.  De, ha félek tőle, miért vonzódom hozzá? Na ez itt a nagy dilemma. Fogalmam sincs. 
Órák után elköszöntem Caroléktől és a tornaterem felé vettem az irányt. Draket a falnak dőlve találtam. Amikor megpillantott elmosolyodott.
- Nem hittem, hogy el mersz eljönni!
- Talán, mert nem is vagyok olyan félénk, mint hiszed. - vágtam vissza. - Mit akarsz? 
- Beszélni szeretnék veled! -komorodott el Drake. 
- Hallgatom! 
Ellökte magát a faltól és olyan helyre állt, hol kevésbé volt látható. Az árnyék úgy fogta közre mintha csak vele született volna. Hivogatón intett, minden lépéssel félelmem egyre gyorsabban töltötte ki minden négyzetcentiméteremet. Szemében sötét ragyogás csillant. Semmi vidámság, semmi rejtett, titkos mosoly. Komolyság, átható és száraz komolyság. A levegőt szinte vágni lehetett köztünk. Tapintható volt a feszültség. Mikor oda értem, elkapta csuklóm és berántott a sötét leple alá. Közelebb hajolt, és furcsa érzés járt át. Mintha a sötét beszippantana. 
-Kötelességem van. És ez annak a hibája, aki ezt tette veled. Miért nem lehet minden normális? Mond miért?! Miért kell ezt csinálnom?!-láttam, ahogy keze ökölbe szorult mikor meg akart érinteni. Vissza húzta, ekkor pedig fémes hangot hallottam.-Tudom, hogy még nem érted miről beszélek. Nem is mondhatom el. Ideje lenne megtennem. Hissz ők megérdemlik, de te nem. Én...nem...nem tudom megtenni.-mintha szeme aranysárgán villant volna, majd ajka az ajkamhoz ért. Lágyan csókolt és a csattanás sem tudott kizökkenteni. Nem értettem semmit. Hirtelen egy kép jelent meg előttem, egy lány feküdt vérbe fagyva a puha hótakarón, felette pedig...Drake...?! Ijedten hátrálni kezdtem. Gyorsabban vettem a levegőt, és a szívem is gyorstáncot járt. Megbotlottam és hátra estem, valamibe bevertem a fejem, minden elsötétült.